Érdemes magával a dátummal kezdeni: Szent István királyunk a történelmi feljegyzések szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hunyt el. Szent László kezdeményezésére azonban első királyunkat az 1083. évben csak néhány nappal később, augusztus 20-án avatták szentté. A hagyományos ünnepnap tehát innen, a székesfehérvári Szűz Mária Bazilikában történt esemény időpontjától datálódik.

A középkorban egyre szorosabbá vált az ünnep Szent Jobb ereklyével való kapcsolata is, melyet a 15. századtól szintén Fehérváron helyeztek el. A kézereklye viharos sorsát követően csak a 18. század végén tért haza, melyet hatalmas ünneplés övezett – kikövezve az utat a későbbi korok hasonló rendezvényeinek. Mindeközben az évszázadok során szintén szoros kötődés alakult ki a hagyományos népünnepekkel is, köztük elsősorban az új kenyeret és az eredményes aratást köszöntő eseményekkel.

Igazán elterjedtté 1891-től vált az ünnep, ebben az évben vált munkaszüneti nappá. Majd a két világháború közötti időszakban újabb lendületet kapott Szent István kultusza, halálának 900. évfordulóján nemzeti ünneppé emelték augusztus 20-át. Ebből a korból fakad az esti tűzijáték szokása is.

A második világháborút követően új tartalmat kapott az ünnep, a sztálini típusú alkotmány hatályba lépését emelték a Szent István kultusz helyére. Első királyunk, az államalapítás és a Szent Jobb körmenet csak a rendszerváltással nyerte vissza méltó ünnepét, a 2011-es Alaptörvény pedig végleg rögzítette augusztus 20. kiemelkedő helyét ünnepeink között.  István szentté avatását, Magyarország születésnapját az elmúlt években egyre gazdagabb programmal, hazánk ezeréves múltjára méltó emlékezéssel ünnepelhetjük – újra, és immáron 939 éve ezen a napon, augusztus 20-án.